Orgoványi Gábor: Szent Iván éjszakáján I.

Szent Iván éjjele az év leghosszabb napja. A finneknél a családok ilyenkor egész éjjel fent vannak, senki nem alszik. Aki teheti, vízre száll, és együtt, vidáman ünneplik az év legvilágosabb napját és együtt lesik, majd ünneplik az újra felbukkanó napot. Németország szinte minden településén örömtüzeket gyújtanak, énekkel és körtánccal múlatják az időt.
Egyes helyeken úgy vélték, hogy azoknak a fiataloknak a szülei fogják a legbővebb termést betakarítani, akik a legmagasabbra ugrottak a Szent Iván-napi tűz fölött. Franciaország keleti részén valaha a dombok tetejéről égő kerekeket gurigáltak a Moselle folyóba.
Hatalmas tüzeket raknak Európa számos táján, így Portugáliában és Lappföldön is. A máglyáknak varázserőt tulajdonítanak: megtisztítanak és védelmeznek a boszorkányoktól, betegségektől, kártékony rovaroktól és a rágcsálóktól. Ezen az éjjelen a víz is természetfeletti erőt kap. Az olaszok ilyenkor nagy fürdést rendeznek.
A tisztító tűzről, a fényről már sok mindent elmondtak, én most csak annyit: szeretem, hogy amin átmegy, azt viszi magával, hordja és osztja szét az energiát, váljunk hát mi is áteresztővé...