Dac a Ráday utcában - Netregény 8.

8. fejezet: 2009.03.21.

Tehát a Ráday utca 31-ről most kicsit bővebben: a háznak története van, amiből néhány töredék a Tervtárban fellelt tervlapokról hagyta magát megismerni.
A Ráday 31 tervei 1910-ben, Ő Méltósága Báró Thoroczkay Viktorné úrnőt jelölik a bérház tulajdonosának. Minden valószínűség szerint a ház ezt követően, talán már 1911-re fel is épült Reiss Zoltán műépítész tervei alapján.

A Ráday utca felől így nézhetett volna ki (már ha valaki így kiterítve képes lett volna látni, mivel a ház egy T alakú belsőudvart ölel körbe, azaz a J és a B takarja a K-t). Ugye szép? Hát még a kézzel írt statika számítások, amelyek bőrszerű vastag papírra, tussal készültek és a mai napig jól megőrizték állagukat. (Érdekességként, az 1962-es felújítási munkák stencilezett műleírása már közel nem tartja ilyen jól magát.)

A következő tulajdonos ismét egy hölgy lett, Nagyságos Özv. Sváby Lajosné úrhölgy, akiről azért tudunk, mert 1929-ben újabb 2 emeletet húzatott az addig háromemeletes bérházára és annak rendje-módja szerint azt engedélyeztetett, a terveket pedig az építész leadta a Tervtárba.
Zajlott (erősen) az élet tovább, és a tervlapok tanúsága szerint 1942-ben már a bérház a Trieszti Általános Biztosító Társulat tulajdonát képezte, ezt onnan tudjuk, hogy az egyik bérlő (újabb hölgy: Őnagys. Özv. Kun Lászlóné) 1942-ben az egyik bérleményben hirdetési irodát nyitott (ugyan mit hirdethetett?) és galériát építtetett a helyiségben, amelynek engedélyezési tervei fennmaradtak.
Tovább zajlott az élet, így (talán 1946 körül) a Biztosító Társulat kénytelen volt a bombák okozta kisebb folytonossági hiányokat jelentős tatarozással helyrehozni. Ami a metszeten pirossal van jelölve, az bizony leomlott.

Hogy akkor milyen küllemmel állították az épületet a valóságban helyre, nem tudjuk. Fennmaradt azonban a már hivatkozott 1962-es tervdokumentáció, mely vélhetően a mai állapothoz vezetett. A nemes egyszerűség jellemzi az akkor már Tanácsi tulajdonban lévő ingatlan felújítására vonatkozó előírásokat: az összes gipszdíszítést eltávolítani, a műkő lábazatot lebontani. A letisztult formákra jellemző a homlokzat színezésére vonatkozó tervlapból egy pici részlet: a portálon semmi túltengő díszítés, maratott üveg, gipszdísz.

Ennek is meg van a maga előnye, a helyreállítása nem fog problémát okozni (talán), ha tényleg ezt a megjelenést akarják műemlékvédeni.
.

Dac a Ráday utcában - Netregény 7.

7. fejezet: 2009.03.14.

Annak is van előnye, ha nem történik semmi. Most történt, amitől nem lettünk boldogok. A BPIX szép üvegportálját, pontosabban annak tervét egy tollvonással áthúzták a műemlékvédelmi szabályok. A BPIX jó helyen van, egyrészt helyi védettségű, másrészt a háta mögött a Lónyay utcai épület valóban műemlék. Ez egyben azt is jelenti, hogy az utcai frontján semmilyen építészeti módosítást nem engedélyeznek, egybefüggő üvegportált meg végképp nem. Kár, hogy nem tudtuk előbb, sok energia veszett kárba, de sok tapasztalatot is szereztünk. Akkor most innen közelítünk!
A jövő hét programja: a Fővárosi Tervtárból kikeresni az épület eredeti homlokzatát. Nagyon bízunk benne, hogy megtaláljuk. Az ablakok a jelenlegi állapotukban erősen tükrözik a háborút és egyéb harci cselekmények nyomait. A három ablak közül egyik sem egyforma, vélhetően annak függvényében, hogy mi állt rendelkezésre, hol fával, hol fémmel pótolták a keretet, a rendelkezésre álló ablaküveg mérete pedig meghatározta az osztások nagyságát. Szóval, változatos! Ha már nem lesz modern üvegportál, akkor szeretnénk az eredetihez hasonlóan helyreállítani az ablakokat. Jó lenne ehhez valakitől segítséget kapni, de van-e még ma olyan asztalosmester, aki egy háború előtti ablakot az eredeti megjelenésével, de a modern hőtechnikai szabványoknak megfelelően elő tud varázsolni? Aki ismer ilyet, kérjük, szóljon nekünk!
Ahogy ácsorogtunk a sarkon, szemünket a földre szegezve próbáltuk elfogadni a helyzetet és újrafogalmazni a tervet. A pillanatnyi busongásnak egy előnye már biztosan lett: találtunk egy „Emlékező” macskakövet. A fényesre járt rézlapocska Pollák Imre fűszerkereskedőnek állít emléket. Jó ötlet, tiszteletre méltó. (Van róla egy jó cikk, még 2007-be írták, érdemes elolvasni és támogatni. Ma már ugyan 110 euró, de megéri. Íme a cikk: http://www.pipacs.hu/2b/sajto100.html)
Közben a kéményseprőktől is lehangoló hír érkezett: a szellőzőrendszert nem szabad bekötni az egyébként használaton kívül lévő kéménybe. De akkor hova????
Ennek ellenére lendületünk töretlen, ugyanis a kéményseprők 13-án, pénteken látogattak meg minket. Kell ennél több ráutaló magatartás a Sorstól?

.

Nagyobb térképre váltás
A BPIX konkrét helyét illetően, íme alant már a Google térképre is felkerültünk! A Kálvin téri metrómegállótól gyalog 5-6 perc alatt elérhetőek vagyunk (nincsen messzebb a Ferenc körúti megálló sem), valamint a 15-ös busz Mátyás utcai megállója tőlünk 50 méternyire van.
Ha esetleg valakinek feltűnt volna, hogy miért nem a Ráday utcán van a kis buborék, illetve, hogy miért pont egy háztömb tetején: hát, igen, a 31/B nem a Ráday utcában van, csak ahogy mondani szokták szépidőben ellátni oda tőle.
Ez az épület a Ráday utcáról nyíló francia udvar BAL oldala, innen a B. A JOBB oldalról és a KÖZÉPről a következő alkalommal bővebben. Remélhetően májusban a pontos elhelyezkedésről sokan személyesen is meggyőződhetnek a megnyitónkon.

Dac a Ráday utcában - Netregény 6.

6. fejezet: 2009.03.07.

A BPIX-xel kapcsolatos események meglátásunk szerint csigalassúsággal alakulnak. Szinte nem történik semmi, pontosabban az engedélyezési terv készül, illetve zajlik az engedélyezetés és a recesszió. Ez utóbbi miatt kezd sporttá válni, hogy mindenki találgatja, mikor volt utoljára ilyen.A BPIX-et megálmodó csapatban ezt a sportot nem ûzzük, ha valaki elkezd siránkozni, elég annyit mondani: tudod, a béka.Közkinccsé tesszük a békát: A kamrában két csupor áll friss tejszínnel. Arra keveredik két kis béka, és szerencsétlenségükre beleesnek a csuprokba. Egyik az egyikbe, másik a másikba. Az egyik béka - a realista, bölcs, levonja a következtetést: ez tejszín, a felhajtó erõ nem elegendõ arra, hogy a felszínén tudjam magam tartani, visszaemlékszem rövid életem legszebb emlékeire és búcsút is veszek a világtól. Így is tett, hosszasan elmélázott még azon, miért verte meg õt így a sors, majd belefulladt a csuporba.A másik béka - álmokat kergetõ optimista, levonja a következtetést: ez most tejszín, amiben nyakig ülök, tennem kell valamit, olyan jó dolgok voltak eddig az életemben, nekem még feladatom van, ki kell jutnom innen. És a tõle telhetõ legnagyobb erõvel elkezdett kis lábaival rúgkapálni. Amikor már úgy érezte, elfogyott minden ereje és egy pillanatra megállt, hogy újabb levegõt vegyen, azt vette észre, hogy már nem süllyed el, a tejszínt vajjá köpülte. Elfáradva, meggyötörten, de épségben kikászálódott a csuporból, a harcot megnyerte.Mindannyian ugyanabban a csuporban állunk a jövõ elõtt, és még barátaink is néha azt mondják: most akartok belevágni?! Normális ember takarékoskodik, senki nem foglalkozik a mûvészettel. Talán ilyenkor van igazán szükség a lelki élményekre, ami lehet egy szép festmény, egy kellemesen eltöltött óra egy színházban. A mi alkotásainkból emlékek lesznek, ami lelki erõt ad a jövõ építéséhez - így gondoljuk. Persze, lehet, hogy csak az utókor fogja értékelni ezt a „terméket”.Egy emlék, amit 1936-ban készítettek elõ nekünk, egy svéd film:
Fürdõzz Budán http://svtplay.se/v/1371245/oppet_arkiv/bada_i_budaValóságos idõutazás! Régi Böske-híd, régi autók, régi fürdõruhák. Bár svédül van, de nem ez a lényeg, az a 10 perc, amit a megnézésével töltünk ilyen kis lelki erõt adó felüdülés: légifelvételek Budapestrõl, a Halászbástya, díszõrség, Lánchíd, néptánc, Hõsök tere, Nagy-Magyarország virágokból, Vajdahunyad vára a Városligetben és persze fõ attrakcióként Budapest fürdõi, melyeket a riporter a világ legszebb fürdõinek nevez Európa legszebb városában.Bízunk abban, hogy 72 év múlva, valaki ugyanilyen élvezettel nézi Kálmán János és Hollós Péter filmjét, az Etûdöket, amely Orgoványi Gábor SplitDecóiról készült. http://www.splitdeco.hu/videotar/videotar.html

Dac a Ráday utcában - Netregény 5.

5. fejezet: 2009.03.01.

Úgy tûnik, a Netregényt hetente egészítjük ki egy-egy fejezettel. Nem szándékos, csak körülbelül ennyi idõ kell ahhoz, hogy legyen valami fontos közlendõ is. Vagy annak tartott közlendõ...A hír: Elkészült a Pincegalériában tartott kiállításról a 9sTV híradása. Az Orgóval és Susyval készült riportot a több mint egy órás mûsor 49. percének 55. másodpercétõl az 53. perc 13. másodpercig tartó, szûk 3,5 perces idõintervallumban itt lehet megtekinteni: http://www.keruletitv.hu/9smagazin.html Ha most elindítja Kedves Olvasó, még lehet közben olvasgatni a Netregényt is. Egyébként érdemes végignézni az egész magazint, egy órán át a kultúra hírei a IX. kerületbõl, egy olyan kerületbõl, ahová ezelõtt 10 évvel még háromszor is meggondolta az ember, hogy be merjen-e költözni. Most pedig mindennapra egy kiállítási megnyitó, színházi elõadás, zenei bemutató. Szóval ebben a kerületben nem lehet unatkozni, mégis talán közelebb áll az egyszerû emberhez, mint a Belváros. Nem olyan puccos, inkább emberléptékû. Jól esik beülni a Pinceszínházba és Benkóék alatt (mellett) zsíros kenyeret enni hagymával. Ezt az V. kerületben nem teheti meg az ember. Jól esik látni, hogy a Kisképzõsök „itthon” vannak, a kiállításuk a természetes fejlõdésük része, nem kivagyiság.Szóval, aki eljut a mezzotintohoz, amit Orgó emleget a riportban, megérti ezt az átmenetet, a mûvészet és a hétköznapi élet között. A mûvészet a hétköznapi élet része ebben a kerületben, csak nem szokták ilyen fennkölten megfogalmazni. Elég, ha az ember belül egyre inkább érzi, nem feltétlenül kell deklarálni.Egyébként a mezzotinto a rézmetszés egyik módja: a rajzot vésett vonalas rajz helyett feketébõl fehérbe átmenõ finom tónusokkal adja vissza.A kiállítás a Mester utca 5-ben már csak egy hétig van nyitva. Aki nem látta, most pótolja, a vortex hangulattól függõen mindenkiben érdekes gondolatokat ébreszt. Ezt mondják, illetve írják a szépen gyarapodó vendégkönyvben.Barátok felvetették, mi lenne, ha a BPIX-ben most, közvetlenül a Pincegaléria után egy egynapos, bevezetõ kiállítást állítanánk össze Orgó képeibõl? Tatarozás és felújítás nélkül, hogy kb. 4 hónap múlva, a nagy megnyitón mindenkinek legyen ilyen volt - ilyen lett élménye. Szavazatokat várunk!