Kiállítás a Ferencvárosi Pincegalériában, pillanatképek...

2009. február 12. és március 07. között tekinthető meg a

Ferencvárosi Pincegalériában (Budapest, IX. Mester u. 5) alatt

Selmeczi Zsuzsanna és Orgoványi Gábor SplitDeco kiállítása.

A megnyitót 2009. február 12.-én Baky Péter festőművész felvezetője után Gábor Ágnes tartotta.

A megnyitó szövege megtekinthető itt: http://www.splitdeco.hu/tartalom/pince.html

Virtuális kiállítás-látogatás itt:  http://picasaweb.google.hu/splitdeco/Pincegaleria?feat=email#slideshow

Dac a Ráday utcában - Netregény 4.

4. fejezet: 2009.02.21.

A Netregény jó választás volt. Nem kell félnünk az olvasók váratlan, esetleg agresszív reakcióitól. Úgy tűnik, hogy ez a műfaj nagyjából azzal egyezik meg, mint amikor az ember a tükörrel beszélget. Saját reakcióit reagálja le. Visszaolvasva az előző fejezetet, a CIB nem is annyira rugalmas, a kezdetben beígért engedményekkel kapcsolatban értesítettek, hogy mégsem …. majd később, persze, csak ha mi is úgy gondoljuk.
A terráriumban tartott egér és gondozójának egyenrangú párbeszéde. „Ma nem adok neked enni, mert a heti egy nap diéta nagyon jót tesz. Ugye te is úgy gondolod?”
No mit válaszol (és gondol) erre az egér: hát amit mi a banknak.
A válasz egyébként is lehetne a hét mottója kb. így:
Soha el nem hangzott válaszok.
Apropója a Pincegalériában lévő kiállítás. Rendszeresen beugrunk megnézni a kiállítást, egyrészt, mert közel van az irodához, másrészt mert nagyon hangulatos, Évivel, aki az egészet felügyeli jól el lehet beszélgetni. Csütörtökön éppen jöttem ki a galériából, amikor egy távoli ismerős elkapott, hogy gratuláljon a kiállítás szervezéséhez, illetve, hogy adjam át gratulációját a két alkotónak, Orgónak és Susynak. Kellemes beszélgetés egészen addig a pontig, amíg el nem hangzott a következő mondat:
„Ez egy olyan tehetséges művész! És miből él?”
Mit lehet erre válaszolni? Magyarországon, ha azt mondom, hogy a művész abból él, hogy műalkotásokat állít elő és azokat el is adja, az elfogadhatatlan és sajnos nem is igaz. Szinte nem ismerek olyan ma élő festőművészt, aki megél abból, amihez egyébként ért, amiért egyébként hosszú éveket tanult, próbálkozott, fejlődött. Ha véletlenül valaki megél belőle, akkor pedig azt mondják, hogy sikerhajhász, nem is igazi művész.Ugye milyen furcsa lenne, ha ezt hallanánk:
„Ez egy olyan tehetséges orvos! És miből él?”
És hogy meglepődnénk, mondjuk egy ilyen választól:
„Éjszakánként szenet lapátol és abból tartja fent magát, így nappal nyugodtan tud hobbyjának áldozni és epeműtéteket hajt végre.”
De ha azt mondanám, (de nem mondom, mert nem igaz) hogy az egyébként hasonlóan 8 év szakmai képzésben résztvevő képzőművész szénlapátolásból él, akkor nem is lepődne meg senki. Legfeljebb megkérdeznék, hol van ez a remek munkalehetőség… Álszentek vagyunk, a szegény, éhhalál szélén billegő művész operából, irodalomból, képzőművészetből, bárhonnan. Ezt a képet látjuk és szeretjük látni. Nem tartjuk a művész alkotását munkának, amit meg kell fizetni, csak hobbynak, amiért - esetleg - némi szponzori alamizsnát kaphat. Ha elindul a BPIX, a digitális festészet népszerűsítésén kívül, azt hiszem, népszerűsíteni fogjuk azt is, hogy a festészetet ugyanúgy „munkaként” értékeljék, mint amikor egy színművész fellép, vagy egy operatőr végigdolgozik egy filmmel több száz órát.Még egy kérdés, amire nem hiszem, hogy el fog hangzani válasz:
„Hány jó verset kell egy költőnek megírni ahhoz, hogy egysoros alkotását is versnek ismerjék el?”
(Lásd: Weöres Sándor Tojáséj)
Mivel a világ kerek, ha megválaszolja valaki, akkor elvonatkoztathatunk így is:
„Hány tájképet kell egy festőnek megfesteni ahhoz, hogy egy ecsetvonását is festmények ismerjék el?”
Most divat klubokat szervezni.
Esetleg szervezzünk BPIX klubot a digitális festészet elismertetéséért?
Csatlakozni vágyó van?
E-mail cím lentebb….
Ps: egyébként nem szénlapátolásból él, tanít. Ezt még elfogadja a közízlés is.....

ÉS VÁRJUK A VÉLEMÉNYEKET, TANÁCSOKAT!

(E-mail címünk: info@splitdeco.hu)
.

Dac a Ráday utcában - Netregény 3.

3. fejezet: 2009.02.14.

Valentin, vagy ahogyan régebben mondtuk Bálint napja. Előtte péntek 13. Előtte csütörtök 12. amikor is Orgoványi Gábor és Selmeczi Zsuzsanna kiállításának megnyitója sikeresen lezajlott a Pincegalériában. Ilyen sorozat mindenképpen szerencsét kell, hogy jelentsen. A BPIX tervezett életével kapcsolatban az utóbbi napok egyértelműen meghatározók voltak. Kezdjük 12-ével: a kiállítás megnyitóján kívül még egy igen fontos dolog történt: reggel megkaptuk Zács András építészirodájától a BPIX látványterveit. Lélegzetelállító!
Most csak egy, no mondjuk inkább 2 látványt gyorsan bemutatunk:








Kétszintes álom, belül galériával és rengeteg fénnyel! A hatalmas üvegfelület mögött jobbra a bemutató műhely, balra a kiállítóterem, az emeleten raktár, iroda és öltöző. A nyers tégla oszlopok az üveg mögött, a nyers beton padló, belerajzolt élet mindenkit magával ragadott.A megnyitón bemutattuk a közönségnek a terveket. Hatalmas sikert aratott. A több mint egy méter hosszú plakátot kint is hagytuk a Mester utca 5-ben, aki szeretné, megnézheti. (És a kiállítást is.....) Elmondtuk, hogy májusban már a BPIX-ben várjuk a vendégeinket. Ha addigra összejön minden.13-án pénteken mindenki ellenőrizte az internetes lottóját. És Árpi NYERT!!!!!!!!!!!!!! Ötszáz forintot. Minek utána megállapítottuk, hogy ez nem lesz elegendő rendelkezésre álló forrásaink kiegészítésére és a BPIX kialakítására, komolyabb munkához fogtunk. Feladat a következő:1. Feltárni minden pályázati lehetőséget.2. Feltárni mindenkit, aki esetleg tud a pályázati lehetőségekről.Ha valaki olvas minket és tud ilyet, most szóljon! Nagyon kérjük! A péntek 13. jó nap volt: igaz a BPIX még csak romokban, de igen kedvező feltételekkel sikerült elintéznünk a szerződést a bankkal, hogy lehessen nálunk fizetni bankkártyával, akár interneten keresztül is. Rosszul vagyok, amikor a közszolgálati rádió valami álszemérmes reklámmentességre hivatkozva kihagyja a szövegből a cég nevét, ha valaki megdicsérne egy partnert, szolgáltatót, ahol jól bántak vele. Akkor pedig, amikor egy zsivány, csaló cégről van szó, ugyanezen reklámmentességre hivatkozva (jujjj nem mondhatjuk ki a bolthálózat nevét, ahol romlott terméket árulnak, igaz, hogy már az ÁNTSZ is bejelentette....) nem adják meg azt a felvilágosítást, aminek alapján elkerülhetnénk, hogy mi is a hálójukba kerüljünk.Tehát kimondom: a CIB bank internetes fizetési felületét és kártyás fizetését fogjuk használni, mert: nagyon előzékenyek voltak, azonnal tudtak megoldást az általunk felvetett problémára, nagyon előnyös feltételeket adtak meg nekünk és mert mindenkitől kifejezetten jó véleményt hallottunk a rendszerükről.Közben elkészült az éves munkatervünk is, délután egyeztettük. Röviden összefoglalva:
* 2009. április vége: Felújítás befejezése, Digital Art Catalogue indítása

* 2009. május eleje: a BPIX megnyitása SplitDecoLive élő digitális festészeti bemutatóval

* 2009. május közepe: BPIX 2009 Nemzetközi Digitális Képzőművészeti Pályázat meghirdetése

*2009. június: Orgoványi Gábor: Mogyeszt Muszorgszkij és a fraktálok című SplitDeco kiállítása

* 2009. augusztus: a BPIX 2009 verseny győztesének önálló kiállítása
Közben 2009 májusától decemberéig havonta egy-egy bemutató előadás, ahol az érdeklődők a gyakorlatban ismerhetik meg a digitális festészeti technikákat, a művésznyomatok készítését.És persze még több apró program, többek között 2 új, lenyűgözően érdekes kiállítás a felsoroltakon kívül, de ezekről bővebb infó később... Hogy tetszik?



.... ÉS VÁRJUK A VÉLEMÉNYEKET, TANÁCSOKAT!

(E-mail címünk: info@splitdeco.hu)
.

SZAVAK KÉPMÁSAI - KÖLTÖTT FESTŐK

SZAVAK KÉPMÁSAI - KÖLTÖTT FESTŐK - kiállítás a Ferencvárosi Pincegalériában

Virtuális kiállítás-látogatás itt!

Egyéb SplitDeco kiállítások

.

Dac a Ráday utcában - Netregény 2.

2. fejezet: 2009.02.05.

A mai nap igazán izgalmas volt, egyrészt mert végignéztünk-másztunk egy romos pincét, másrészt mert néhányunk lelke rommá vált. Ez utóbbi regenerálódik, no de a pince?!
A pince helyileg a Rádayban, alattunk van. Amikor a tervlapon láttuk, felcsillant a szemünk: íme a terjeszkedési lehetőség! Később (amikor már bizonyítottunk) megpályázzuk a pincét, és így kétszintes, nagyon eredeti és kezdeti 500 m2-es elképzeléseinkhez közelítő méretű BPIX lesz. No ez volt az elképzelés, a mai bejárás pedig a rideg valóság. Vastag falak, elhanyagolt picerekeszek, amelyekben valamilyen oknál fogva mindenki szemetet tárol (vajon miért nem dobják ki a tulajdonosok egy lomtalanítás során a zsákokba rakott törmeléket, kiégett neoncsövet?). Lehangoló, hideg, elhanyagolt, de minden ajtón nagy lakat! A tulajdont védeni kell (úgy tűnik gondozni nem)! A kétszintes BPIX - még ha minden egyes pincerekesz-tulajdonos hozzájárulna is -, műszakilag úgy tűnik nem jöhetne létre. Nem baj, ez úgy is távlati terv, koncentráljunk a jelenre. Ellenőriztük a villanyórát: igen, ez alkalmas lesz, hogy kis kedvencünket Konit (hivatalos nevén Canon iPF8000 típusú nagykapacitású nyomtatót) átköltöztessük ide, persze a felújítás után. Koni mindent tud, amivel egy művésznek segítséget és alkotói szabadságot lehet adni. Van neki 30720 db fúvókája, és úgy, de úgy tud vászonra festeni (pontosabban nyomtatni), hogy az ember lélegzete eláll. Aki már állt úgy egy nyomtató előtt, hogy várta a saját alkotása, festménye megjelenését, az el tudja képzelni. Már az előkészület is, a profil kiválasztása. A töprengés, mi lenne a jobb, a vászon simogatása, kiválasztása. Aztán a próbanyomatok, amikor az alkotó (ideges művészlélek) ki-be rohangál az ajtón, hogy a napvilágnál is ellenőrizze a 20 cm-es próbanyomatokon, valóban a lelki szemei előtt lebegő színek realizálódtak a vásznon?Aztán a döntés: igen, ez a színprofil az enyém! Mentsük el az örökkévalóságnak, és gyerünk, induljon élesben a nyomtatás! Zizeg, dalol, susog, suhan... Tudjuk, műszaki közelítésből most egy 2400 x 1200 dpi felbontású nyomat, azaz giclée készül. Magunk között szólva pedig valóra válik, beteljesül az alkotás. Nálunk mindig nagyon soká tart a művészi nyomat készítése, pontosabban az előkészítése. A műszakis (Árpi) és a művész (Orgó) néha órákon át válogatnak a profilok között. Ez különösen akkor izgalmas, amikor másik művész hozza be hozzánk a digitális képét, hogy nyomtassuk ki. Fél óra múltán már a digitális művészet gyökereinél, a mai kor digitális nagyjainál tartunk.Egy rendes szolgáltatónál ennyi idő alatt már a számlaadáson is túl kellene esni. Nálunk ez inkább "szakmai fórum" ahová azért (is) jönnek a művészek, mert olyan jól el lehet beszélgetni. Ha egyszer elkészül a BPIX, ezt mindenképpen szeretnénk megtartani.
Ez itt Koni (pontosabban az egyik ikertestvére, mert Koni most kis helyen van, nincs rá ilyen szép rálátás):


.

Dac a Ráday utcában - folytatásos netregény, 1. fejezet

Dac a Ráday utcában

Mindig is ide vágytunk! És most megkaptuk a lehetőséget - 2009.01.13-án. De ez nem péntekre esett. Magunk sem hittük, pedig 2008.12.03-án a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselőtestülete már döntött az ügyben. Nekünk ítélte akkor és most pedig aláírtuk a szerződést. Szerződést 67m2 bérleti jogára, 10 éven keresztül, kulturális célra Budapest kulturális szívében, a Ráday utcában. Hihetetlen öröm, aztán hihetetlen szorongás, az egész csapat ezt érzi. A tények: Kicsi, összesen 67m2, mi pedig 500m2-nyi terveket dédelgettünk - nem baj, mert mi megmutatjuk, hogy kis helyen is lehet maradandót alkotni! Romos, az ablakokon fütyül a szél, a plafon alól szigetelőanyag kandikál ki - nem baj, mert nem kell semmit lerombolni, bátran lehet újjáépíteni! Semmi nincs benne, se villany, se gáz, se fűtés, csak víz és az is a falban: felázás formájában - nem baj, ezt legalább már nem kell bevezettetni! Nem is a Ráday utcában van, csak a címe az - nem baj, a lényeg az, hogy a Rádayból oda lehet látni! A nap csak akkor süt be, ha a szemközti ablakról idetéved - nem baj, de a miénk! Ötletünk, energiánk lendületünk van, meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek. Sőt, meg akarjuk mutatni, hogyan vagyunk képesek.... Illetve pontosítsunk: sok ötletünk van, de mindegyik közös vonása, hogy drága, energiánk tényleg van, egy hét alatt sikerült elintézni, hogy lett villanyóránk, sőt egy vízmérőnk is (lehet, hogy ezzel már mérni tudjuk a falban csordogáló vizet is?) a lendület megvan, az összes barátnak elmondtuk, de mindegyik kissé sajnálkozva gratulált: szép és nemes terhet vettetek a nyakatokba, de miből fogjátok életre kelteni ezt a romhalmazt? A lendület még akkor is tart! Koncepciót szülünk, a pályázatunk részleteit bontogatjuk ki, amivel elnyertük az Önkormányzattól az ingatlan bérleti jogát. Most már nem álom, hanem megvalósítandó terv minden egyes mondat, amit ott leírtunk. Munkatervet készítünk a 2009-es évre. Közben persze lebontjuk a várpalotai kiállítást és készülünk a Pincegalériába. Esténként - éjszakánként e-mailben cseréljük ki gondolatainkat, mit és hogyan kellene csinálni. Eldöntöttük, mindenki (már aki most a képernyővel szemben ül és olvassa sorainkat) számára megmutatjuk hogyan csináljuk és kikérjük a véleményét. Több szem többet lát. A jó tanács többet ér néha a pénznél. HAHÓ!!!! Kedves Olvasó! A véleményét szeretnénk kérni!! A jó tanácsát szeretnénk kérni!! Megnyitjuk az ötletládát, ahová várunk minden hozzászólást!

(E-mail címünk: info@splitdeco.hu)

BPIX és DAC
A kiindulási állapot:
Kezdjük a Ráday utcai történetet - ilyen volt/van, 2009. január 13-án:



A cél adott: itt kiállítótermet kell nyitni 2009 áprilisára, esetleg májusára! De nem egy akármilyen kiállítótermet: ez egy többfunkciós képzőművészeti alkotóműhely lesz; egy olyan digitális alkotó centrum, amely megismerteti a látogatókat a digitális festészeti technikákkal és bemutatja az ezzel a technikával alkotó hazai, valamint külföldi kortárs festőművészeket.
Kiállítóterem lesz, bemutató műhely lesz, szakmai fórum lesz, hazai és nemzetközi digitális művészeti fesztiválok, pályázatok, versenyek kiinduló pontja lesz. NEVE lesz és neves lesz: BPIX lesz, digitális alkotócentrum Budapest szívében, a IX. kerületben.
1. lépés: 2009. január 24. A funkciókat meghatároztuk kedves barátunk, Zács András építész hihetetlen lelkesedéssel nekilátott a 67m2-ből legalább 120-at varázsolni, papíron. Galéria (ahol még az iroda is elfér), üvegfelületek (hogy kitáruljon a tér), fények (ha már a nap nem süt be, akkor reflektorból), nyerstégla felületek (levakarni a lehámlott vakolatot mégis olcsóbb, mint kijavítani), kispatak (mint vízelvezetés), ötletek, ötletek, ötletek.
Ha elkészül a terv, lesz költségvetés is. Ettől tartunk, de igyekszünk nem erre koncentrálni.

ÉS VÁRJUK A VÉLEMÉNYEKET, TANÁCSOKAT!

(E-mail címünk: info@splitdeco.hu)
forrás: http://www.splitdeco.hu/
.
.