4. fejezet: 2009.02.21.
A Netregény jó választás volt. Nem kell félnünk az olvasók váratlan, esetleg agresszív reakcióitól. Úgy tűnik, hogy ez a műfaj nagyjából azzal egyezik meg, mint amikor az ember a tükörrel beszélget. Saját reakcióit reagálja le. Visszaolvasva az előző fejezetet, a CIB nem is annyira rugalmas, a kezdetben beígért engedményekkel kapcsolatban értesítettek, hogy mégsem …. majd később, persze, csak ha mi is úgy gondoljuk.
A terráriumban tartott egér és gondozójának egyenrangú párbeszéde. „Ma nem adok neked enni, mert a heti egy nap diéta nagyon jót tesz. Ugye te is úgy gondolod?”
No mit válaszol (és gondol) erre az egér: hát amit mi a banknak.
A válasz egyébként is lehetne a hét mottója kb. így:
Soha el nem hangzott válaszok.
Apropója a Pincegalériában lévő kiállítás. Rendszeresen beugrunk megnézni a kiállítást, egyrészt, mert közel van az irodához, másrészt mert nagyon hangulatos, Évivel, aki az egészet felügyeli jól el lehet beszélgetni. Csütörtökön éppen jöttem ki a galériából, amikor egy távoli ismerős elkapott, hogy gratuláljon a kiállítás szervezéséhez, illetve, hogy adjam át gratulációját a két alkotónak, Orgónak és Susynak. Kellemes beszélgetés egészen addig a pontig, amíg el nem hangzott a következő mondat:
„Ez egy olyan tehetséges művész! És miből él?”
Mit lehet erre válaszolni? Magyarországon, ha azt mondom, hogy a művész abból él, hogy műalkotásokat állít elő és azokat el is adja, az elfogadhatatlan és sajnos nem is igaz. Szinte nem ismerek olyan ma élő festőművészt, aki megél abból, amihez egyébként ért, amiért egyébként hosszú éveket tanult, próbálkozott, fejlődött. Ha véletlenül valaki megél belőle, akkor pedig azt mondják, hogy sikerhajhász, nem is igazi művész.Ugye milyen furcsa lenne, ha ezt hallanánk:
„Ez egy olyan tehetséges orvos! És miből él?”
És hogy meglepődnénk, mondjuk egy ilyen választól:
„Éjszakánként szenet lapátol és abból tartja fent magát, így nappal nyugodtan tud hobbyjának áldozni és epeműtéteket hajt végre.”
De ha azt mondanám, (de nem mondom, mert nem igaz) hogy az egyébként hasonlóan 8 év szakmai képzésben résztvevő képzőművész szénlapátolásból él, akkor nem is lepődne meg senki. Legfeljebb megkérdeznék, hol van ez a remek munkalehetőség… Álszentek vagyunk, a szegény, éhhalál szélén billegő művész operából, irodalomból, képzőművészetből, bárhonnan. Ezt a képet látjuk és szeretjük látni. Nem tartjuk a művész alkotását munkának, amit meg kell fizetni, csak hobbynak, amiért - esetleg - némi szponzori alamizsnát kaphat. Ha elindul a BPIX, a digitális festészet népszerűsítésén kívül, azt hiszem, népszerűsíteni fogjuk azt is, hogy a festészetet ugyanúgy „munkaként” értékeljék, mint amikor egy színművész fellép, vagy egy operatőr végigdolgozik egy filmmel több száz órát.Még egy kérdés, amire nem hiszem, hogy el fog hangzani válasz:
„Hány jó verset kell egy költőnek megírni ahhoz, hogy egysoros alkotását is versnek ismerjék el?”
(Lásd: Weöres Sándor Tojáséj)
Mivel a világ kerek, ha megválaszolja valaki, akkor elvonatkoztathatunk így is:
„Hány tájképet kell egy festőnek megfesteni ahhoz, hogy egy ecsetvonását is festmények ismerjék el?”
Most divat klubokat szervezni.
Esetleg szervezzünk BPIX klubot a digitális festészet elismertetéséért?
Csatlakozni vágyó van?
E-mail cím lentebb….
Ps: egyébként nem szénlapátolásból él, tanít. Ezt még elfogadja a közízlés is.....
ÉS VÁRJUK A VÉLEMÉNYEKET, TANÁCSOKAT!
(E-mail címünk: info@splitdeco.hu)
.
A Netregény jó választás volt. Nem kell félnünk az olvasók váratlan, esetleg agresszív reakcióitól. Úgy tűnik, hogy ez a műfaj nagyjából azzal egyezik meg, mint amikor az ember a tükörrel beszélget. Saját reakcióit reagálja le. Visszaolvasva az előző fejezetet, a CIB nem is annyira rugalmas, a kezdetben beígért engedményekkel kapcsolatban értesítettek, hogy mégsem …. majd később, persze, csak ha mi is úgy gondoljuk.
A terráriumban tartott egér és gondozójának egyenrangú párbeszéde. „Ma nem adok neked enni, mert a heti egy nap diéta nagyon jót tesz. Ugye te is úgy gondolod?”
No mit válaszol (és gondol) erre az egér: hát amit mi a banknak.
A válasz egyébként is lehetne a hét mottója kb. így:
Soha el nem hangzott válaszok.
Apropója a Pincegalériában lévő kiállítás. Rendszeresen beugrunk megnézni a kiállítást, egyrészt, mert közel van az irodához, másrészt mert nagyon hangulatos, Évivel, aki az egészet felügyeli jól el lehet beszélgetni. Csütörtökön éppen jöttem ki a galériából, amikor egy távoli ismerős elkapott, hogy gratuláljon a kiállítás szervezéséhez, illetve, hogy adjam át gratulációját a két alkotónak, Orgónak és Susynak. Kellemes beszélgetés egészen addig a pontig, amíg el nem hangzott a következő mondat:
„Ez egy olyan tehetséges művész! És miből él?”
Mit lehet erre válaszolni? Magyarországon, ha azt mondom, hogy a művész abból él, hogy műalkotásokat állít elő és azokat el is adja, az elfogadhatatlan és sajnos nem is igaz. Szinte nem ismerek olyan ma élő festőművészt, aki megél abból, amihez egyébként ért, amiért egyébként hosszú éveket tanult, próbálkozott, fejlődött. Ha véletlenül valaki megél belőle, akkor pedig azt mondják, hogy sikerhajhász, nem is igazi művész.Ugye milyen furcsa lenne, ha ezt hallanánk:
„Ez egy olyan tehetséges orvos! És miből él?”
És hogy meglepődnénk, mondjuk egy ilyen választól:
„Éjszakánként szenet lapátol és abból tartja fent magát, így nappal nyugodtan tud hobbyjának áldozni és epeműtéteket hajt végre.”
De ha azt mondanám, (de nem mondom, mert nem igaz) hogy az egyébként hasonlóan 8 év szakmai képzésben résztvevő képzőművész szénlapátolásból él, akkor nem is lepődne meg senki. Legfeljebb megkérdeznék, hol van ez a remek munkalehetőség… Álszentek vagyunk, a szegény, éhhalál szélén billegő művész operából, irodalomból, képzőművészetből, bárhonnan. Ezt a képet látjuk és szeretjük látni. Nem tartjuk a művész alkotását munkának, amit meg kell fizetni, csak hobbynak, amiért - esetleg - némi szponzori alamizsnát kaphat. Ha elindul a BPIX, a digitális festészet népszerűsítésén kívül, azt hiszem, népszerűsíteni fogjuk azt is, hogy a festészetet ugyanúgy „munkaként” értékeljék, mint amikor egy színművész fellép, vagy egy operatőr végigdolgozik egy filmmel több száz órát.Még egy kérdés, amire nem hiszem, hogy el fog hangzani válasz:
„Hány jó verset kell egy költőnek megírni ahhoz, hogy egysoros alkotását is versnek ismerjék el?”
(Lásd: Weöres Sándor Tojáséj)
Mivel a világ kerek, ha megválaszolja valaki, akkor elvonatkoztathatunk így is:
„Hány tájképet kell egy festőnek megfesteni ahhoz, hogy egy ecsetvonását is festmények ismerjék el?”
Most divat klubokat szervezni.
Esetleg szervezzünk BPIX klubot a digitális festészet elismertetéséért?
Csatlakozni vágyó van?
E-mail cím lentebb….
Ps: egyébként nem szénlapátolásból él, tanít. Ezt még elfogadja a közízlés is.....
ÉS VÁRJUK A VÉLEMÉNYEKET, TANÁCSOKAT!
(E-mail címünk: info@splitdeco.hu)
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése