A mai nap igazán izgalmas volt, egyrészt mert végignéztünk-másztunk egy romos pincét, másrészt mert néhányunk lelke rommá vált. Ez utóbbi regenerálódik, no de a pince?!
A pince helyileg a Rádayban, alattunk van. Amikor a tervlapon láttuk, felcsillant a szemünk: íme a terjeszkedési lehetőség! Később (amikor már bizonyítottunk) megpályázzuk a pincét, és így kétszintes, nagyon eredeti és kezdeti 500 m2-es elképzeléseinkhez közelítő méretű BPIX lesz. No ez volt az elképzelés, a mai bejárás pedig a rideg valóság. Vastag falak, elhanyagolt picerekeszek, amelyekben valamilyen oknál fogva mindenki szemetet tárol (vajon miért nem dobják ki a tulajdonosok egy lomtalanítás során a zsákokba rakott törmeléket, kiégett neoncsövet?). Lehangoló, hideg, elhanyagolt, de minden ajtón nagy lakat! A tulajdont védeni kell (úgy tűnik gondozni nem)! A kétszintes BPIX - még ha minden egyes pincerekesz-tulajdonos hozzájárulna is -, műszakilag úgy tűnik nem jöhetne létre. Nem baj, ez úgy is távlati terv, koncentráljunk a jelenre. Ellenőriztük a villanyórát: igen, ez alkalmas lesz, hogy kis kedvencünket Konit (hivatalos nevén Canon iPF8000 típusú nagykapacitású nyomtatót) átköltöztessük ide, persze a felújítás után. Koni mindent tud, amivel egy művésznek segítséget és alkotói szabadságot lehet adni. Van neki 30720 db fúvókája, és úgy, de úgy tud vászonra festeni (pontosabban nyomtatni), hogy az ember lélegzete eláll. Aki már állt úgy egy nyomtató előtt, hogy várta a saját alkotása, festménye megjelenését, az el tudja képzelni. Már az előkészület is, a profil kiválasztása. A töprengés, mi lenne a jobb, a vászon simogatása, kiválasztása. Aztán a próbanyomatok, amikor az alkotó (ideges művészlélek) ki-be rohangál az ajtón, hogy a napvilágnál is ellenőrizze a 20 cm-es próbanyomatokon, valóban a lelki szemei előtt lebegő színek realizálódtak a vásznon?Aztán a döntés: igen, ez a színprofil az enyém! Mentsük el az örökkévalóságnak, és gyerünk, induljon élesben a nyomtatás! Zizeg, dalol, susog, suhan... Tudjuk, műszaki közelítésből most egy 2400 x 1200 dpi felbontású nyomat, azaz giclée készül. Magunk között szólva pedig valóra válik, beteljesül az alkotás. Nálunk mindig nagyon soká tart a művészi nyomat készítése, pontosabban az előkészítése. A műszakis (Árpi) és a művész (Orgó) néha órákon át válogatnak a profilok között. Ez különösen akkor izgalmas, amikor másik művész hozza be hozzánk a digitális képét, hogy nyomtassuk ki. Fél óra múltán már a digitális művészet gyökereinél, a mai kor digitális nagyjainál tartunk.Egy rendes szolgáltatónál ennyi idő alatt már a számlaadáson is túl kellene esni. Nálunk ez inkább "szakmai fórum" ahová azért (is) jönnek a művészek, mert olyan jól el lehet beszélgetni. Ha egyszer elkészül a BPIX, ezt mindenképpen szeretnénk megtartani.
Ez itt Koni (pontosabban az egyik ikertestvére, mert Koni most kis helyen van, nincs rá ilyen szép rálátás):
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése